10-ből 9 embert, ha megkérdezek, azt mondja, hogy mindig utálta a nyelvtant, sosem volt képes megtanulni az alapvető nyelvtani szabályokat, és ma is nagy valószínűséggel gyakran ejt nyelvtani hibát írásban.

Én sosem értettem, hogy lehet rosszul írni a magyar szavakat, hiszen nap mint nap látjuk őket, amikor könyvet, cikkeket olvasunk, és mivel az emberek jelentős része vizuális típus, amit látunk, rögzül a fejünkben. Legalábbis az én fejemben minden szó fotóként tárolódik. Ha meglátok egy szót, ami helytelenül van leírva, az zavarja a szememet, ebből tudom, hogy valami nem stimmel. Sok időbe telt, amíg rájöttem, hogy ez nem működik így mindenkinél :).

Valóban van néhány nyelvtani szabály, amit muszáj megtanulnunk. A Pitagorasz tételt is muszáj megtanulnunk matekból, pedig azt tanulmányaink befejezése után meglehetősen keveset használjuk életünk folyamán. A helyesírási szabályokat viszont rendkívül könnyű megjegyezni, hiszen nap mint nap látjuk leírva ezeket a szavakat, akár könyvet, akár interenetes cikkeket olvasunk. Hiszem, hogy ismétlés a tudás anyja. Ha sokszor látod mondjuk egy, a piacon újként megjelenő termék nevét, előbb-utóbb akaratlanul is megjegyzed a márkanevet. Ugyanígy, ha sokat látod leírva, hogy "muszáj", akkor előbb-utóbb megjegyzed, hogy így kell írni, és nem másképp.

Egy másik gyakori probléma írásban a mondatok helyes tagolása. Sokan érzik, hogy valahova a mondatba vesszőt kellene tenni, de nem tudják, hova tegyék pontosan, így legtöbbször rossz helyre kerül. Én pedig tagmondatonként olvasok, és nagyon zavar, ha egy tagmondat nincs befejezve vagy nem csatlakozik egyértelműen az utána következő / előtte álló tagmondathoz. Ezért tanultuk általános iskolában az összetett mondatkapcsolatok fajtáit. Alá- ill. mellérendelő viszony, választó, magyarázó mondatok, tárgyi mellékmondat, ismerősek ezek a kifejezések? :)

Röviden összefoglalva, sokat kell olvasni, és tagolni kell a mondatokat. Ilyen egyszerű, ugye? :)